Minden éjjel sírok,nem hagy nyugodni széllel jövő hangod.
Vissza húz,s eltaszít szívünk nem nyugszik,
de majd egyszer megszűnik a fájdalom,s szeretet végleg eltűnik,
de az emlékek nem,s minek maradnak...
Végleg emlékek maradnak.
Egy két történet.. (Szomorúbb/Vidámabb.^^)
Egyszer megismertem egy srácot.. Tőle sosem kellett félnem,vele mindent megoszthattam.. Olyan volt mint egy barátnő,de mégis sokkal jobb. Még a legrosszabb napjaimat is igyekezett mindig széppé varázsolni,hogy jó kedvem legyen. Minden nap kedves aranyos volt. Soha nem bántott egyetlen szavával sem. Közben beleszerettem,de neki barátnője lett.. Majd belehaltam a fájdalomba.. Ezek után eltávolodtunk,nem tudtunk egymásról semmit,éltük egymás nélkül az életet.. De egy nap mikor elhagyta a barátnője felkeresett,de e közben nekem barátom lett.. Majd valamikor szeptember 22-én a barátom elhagyott. És a fiúhoz mentem vigasztalódni.. Egy nap azon kaptam magam,hogy újra beleszerettem!:)
Pici szív mely inkább vérzik,mint szeressen mást! Inkább darabokban szereti azt aki így vele el bánt.. Milyen érdekes,hogy ezekkel az ici-pici darabokkal összetört lelkivilággal mennyire tud szeretni szívvel,lélekkel. Lelkivilág alatt mit is értünk? Talán azt amit egy szív mellett,lélekben felépített saját kis világ.